Az emberi élet, mint egy fa, aminek ezeregy ága van, és ez mind te vagy. De az ágak nélkül is ott vagy te a törzs. Legyél élettelen, elkorhadt, akár tavasszal nyíló, kirügyező, örökzöld fenyő..
Vagy éppen egy utcalámpa, melynek te vagy az izzólámpája, és az érzéseid ennek a lámpának a fénykibocsátása alapján tükröződnek.
Egyszer a sötétet megvilágító fény, mely bevilágítja az éjszakát, máskor a jelentéktelen érzékmentes pillanat a világosságban, mikor senkinek nincs szüksége rád.
Metaforikusan akármihez is hasonlíthatjuk az érzéseinket, le is írhatjuk őket, beszélhetünk róluk. Vannak akik így cselekednek, mások megtartják maguknak ilyesféle gondolataikat, de az emberek nagyrészt nem is agyalnak ezeken. Most gondolj bele. Mennyivel lenne minden sokkal szebb, művészibb, műveltebb, irodalmasabb hogyha mégis mindenki ilyenekre koncentrálna?
Hasonlítsuk akármihez is, mindig ugyanazt kapjuk meg. Az emberi élet sokszínűségét. És a sokszínűség abban is megmutatkozik, hogy most nem éppen mindenki a metaforákra gondol, vagy éppen Petőfi egyik költeményére. Sokkal inkább a reális. 21. századi nyelven vett dolgokra.
Hogyha efféleképpen kellene megszemélyesítenem blogom nyelét, akkor azt mondanám, hogy a mai "szleng" nyelvezet, vagy az, melyet a Z generációs fiatal kor használ, az messze nem erre jár. Ha erre téved bárki is, kereshet itt kitalált, fantáziadús történetet, valós, mindenkivel megtörtént eseteket, vagy éppen nem mindennapi történéseket.. Viszont akkor az ilyet kereső kedves olvasó tévedjen át másik irányba, hiszen ez nem az ő világa.
Itt csakis egy valami vezethet mindent. A szív. Minden amit a szív diktál, kezdve a érzelmektől, a gondolatoktól a "majdnem" cselekedetig.
Számtalan embertől hallottam már, kik kijelentették hogy szeretnék megismerni a többi ember gondolkodását, észjárását. Ez viszont nehezen megy bárkinek is.
A blogban viszont egy csupa szív lélek tárja fel lelki világát a mindenség előtt, ezzel is utalva rá, hogy érzéseit másokkal is ezer örömmel osztja meg. Egy ismeretlen szállingózó lélek, mely ott van mindenki agyában, de senki nem tudja, ki lehet az a bizonyos.
"Mély nyomot hagyok erre fele majd egyszer,
Tudni fogja mindenki, én jártam erre ezerszer.
Senki nem lát, senki nem hall majd e percben,
Csak a világ lett más, mind testben, lélekben."
